Egy rémes eset
Szabó Gitta 2013.10.27. 16:47
Egy rémes eset
Úgy rémlik nékem kérem,
Volt itt egy rém-lik nem is oly régen.
Este, mikor a hold fénylett az égen
S a ház ura aludni tért éppen,
Odabent a lyukban,
Hiszed vagy sem,
Aranyszínű, táncoló fény lett,
Melynek csóvája elért az ágyig,
Hol a gazda békésen csicsikázik.
Aggódni kezdett a gazda neje;
- Ha az ura a fényre felébred,
Lesz majd neki nemulass!
- Nyau! Csak ne mulass! – szólt be a lyukon,
S ujjával fenyegetően előre mutatott.
Cincogva szólt a rém:
- Mulatok, mert hatalmam sok!
- Hat alma? Az tényleg sok!
Annyit nem adhatok,
De ha a gazda a fényre felébred,
Ad majd neked, attól nem kell félned!
- Micsoda! – kiáltott a rém.
- Valaki állt ott az elébb!
- Juj! – sikított maccsasszony, s a lyukból,
Baján kajánul nevető hangot hallott:
- Mondtam, hogy hatalmas vagyok!
- Nyau! Adok én néked hatalmat menten,
Azt hiheted majd, az eszed ment el!
Mozdult a szipogó asszony szaporán,
S betapasztotta a lyukat a szoba falán.
Így történhetett, hogy a rém-lik,
Már csak emlékeimben rémlik,
S az eset óta a cirmos gazda,
Holdfénynél is nyugodtan aludhat.
|