Az elveszett biciklipumpa

A Nap még álmosan nyújtogatta sugarait, próbálta az éj sötétségét messze űzni, a kakas kukorékolásra nyitotta a csőrét, mikor hitelen a kakukkos óra elütötte a hajnali öt órát. A léckerítés is beleremegett ebbe a csendbe hasító zajba. A szobában ülő félhomály is megrebbent, a padló reccsenése is elhallgatott. A takaró megemelkedett és egy kócos fej kandikált ki alóla. Kicsit, épp csak pár pillanatot várt, megrebegtette pilláit, majd gondolkodás nélkül kikászálódott ágyából. Egy percet sem tétlenkedhet, hiszen végre szombat van, jön élete párja, akivel egy laza, vidám biciklitúrát terveztek. Gyorsan kiszaladt a fürdőszobába, ahol a meleg víz alatt habfürdős szivacsával egy-kettőre lefürdött, majd a vizet testére felvette a köntösét. Nem vacakolt a törölközéssel, majd a köntös bársonya felszívja a vizet az utolsó cseppig. Kifelé menet megállt a tükör előtt. belenézett! Egy mosolygós szempár nézett vissza rá. Tetszett neki, amit látott. Szarkalábak helyett csak nevető ráncok díszelegtek szeme körül. Boldogan ment a konyhába, felkapcsolta villanyt, és már tette is fel a kávéfőzőt a tűzhelyre. A kávé kifőtt. Az utolsó szörcsögés hallatszott, mikor megszólalt a kapucsengő. Ma valahogy sokkal vidámabban, mint máskor. Sokkal kedvesebb, csilingelő volt a hangja, ebből tudta a Nő, hogy kedvese megérkezett.

A friss gőzölgő kávét kortyolgatva még egyszer átbeszélték az előttük álló napot. Jól megtervezték, nehogy bármi is elronthassa. Miután elfogyott a kávé a férfi kiment a sufniba, hogy szemügyre vegye a bicikliket. Biztos, ami biztos! Jól is tette, mert bizony az egyik drótszamár kerekei le voltak ereszteve.  Egy percet sem tétovázott. Jól ismerte már a helyet, csukott szemmel is kiismerte volna magát benne, így automatikusan nyúlt a pumpáért. Ám hiába, mert az nem volt a helyén. Vajon hol lehet? Két napja még meg volt! Szemével körbenézett, majd átrámolta az összes szerszámot, de így sem találta meg. Bánatosan ment vissza a lakásba. Már az ajtóban érezte a reggeli illatát. Elmosolyodott, mert a szeretett nő az ő kedvencét készítette el.

- Drágám! – kiáltott – Nem tudod hol levet a bicikli pumpa? Mire a kérdést végig mondta oda is ért a konyhához. Bement, de a nőt nem találta ott. Csak a villásreggeli gőzölgött a terített asztalon.

- Asszony!  Hol vagy? Na, mindegy is! Iszom egy kis tejet, és átmegyek a szomszédba, hátha tudnak kölcsönözni mára pumpát. Addig bújj, elő mert farkaséhes vagyok. Ezzel a hűtőhöz lépett, kinyitotta az ajtaját, és majd hanyatt esett a meglepetéstől, amikor a felső polcról egy szál kolbász ráförmedt:

- Na! Gyere csak! Kapj be, ha tudsz! Úgy is tudom, neked is rám fáj a fogad, de adok én neked mindjárt kolbászt! Úgy jársz, mint az a nőszemély, aki nagykéssel jött nekem, hogy feldaraboljon! Bekaptam és bekaplak téged is!

- Engem ugyan nem! – Szállt szembe a férfi a kolbásszal. Még maga is meglepődött bátorságán, de hát mégiscsak egy kolbásszal áll szemben! Csak nem fog félni? De biztos, ami biztos. Lassú, de határozott léptekkel hátrálni kezdett. Mikor megérezte hátában a bejárati ajtó kilincsét, gyorsan megfordult, feltépte az ajtót, és rohant, ahogy csak bírt, egyenesen be a sufniba. Milyen szerencse, hogy épp az imént rendezte át a szerszámokat, így éppen útjába került a körfűrész. Felkapta és az ajtóval szemben elhelyezkedett és várta támadóját. Nem kellett soka várnia, mert a feldühödött kolbász hamarosan utolérte. Olyan paprikás volt már, csak úgy fröcsögött a zsírja. Mikor meglátta a férfit, aki kezében a fűrésszel hadonászott felé, őt ingerelte, még dühösebbé vált. A férfi arra számított, hogy a kolbász elég ostoba és dühében beleszalad. nem is tévedett, mert a fröcsögő, paprikás, lángolt kolbász csak őt látta, semmi mást, és egyenesen nekirontott.

A férfi csak állt. Elégedetten mosolygott. Arcát, ruháját milliónyi apró kolbászdarabka díszítette. Hirtelen hangos nevetésben tört ki, így ment vissza a házba, hogy erre a riadalomra igyon egy kupica pálinkát. Ugyan nem volt még rá példa, hogy Ő alkoholt fogyasszon, de most úgy érezte, le kell mosnia torkáról a rémültség ízét, ám meglepetésére a nő sikoltozni kezdett mikor meglátta őt az ajtóban:

- Hát te hogy nézel ki? És miért van a kezedben az a fűrész? Megrémisztesz! Segítség!

- Drágám! Te élsz? De a kolbász…

- Mi van vele? Ott fekszik a hűtő felső pocán!

- Az nem lehet! Az előbb trancsíroztam szét a fűrésszel!

- Nem értem! Miért? MI bajod egyáltalán? Gyere, igyál egy kis vizet! – csitítgatta párját, és a hűtőhöz lépett, hogy kivegye onnét a hideg ásványvizes palackot.

- Ne! – kiáltott a férfi, de a nő nem hallgatott á, kivette a palackot, töltött egy pohárba belőle és párja elé tette. A férfi, reszkető kézzel nyúlt érte, kicsit magára is löttyintette. Majd mikor már megnyugodott elmesélte az egész rémes történetet. A nő szemei kikerekedtek, szája tátva maradt, majd hitetlenkedve szólalt meg:

- Ezek szerint, igazat beszélt tegnap a szomszéd, mikor kölcsön adtam neki a pumpát. Azt mondta, romlott kolbászt árultak a piacon. Veszett állat húsából készítette egy kofa. A tévében hallotta, hogy veszélyes lehet arra, aki elfogyasztja.

- De, én nem is ettem belőle…

2014-01-15