Gitta festménye ihletett meg. Egy kis tavasz a réten.
Tarka mezőn minden virág,
tavasz dalát zengi,
rügyező fák árnyékában jó
boldognak lenni.
Zöld fűszálak ölelgetnek
sok kis vidám szirmot,
s a nap fülébe pajkos szellő,
kék égről súg titkot.
Lenge báj az egész világ,
új ruhába bújva,
elköszön a zord, makacs tél,
másfelé visz útja.
Tavasz a kikelet, a megújhodás címkékkel van felruházva. Van benne valami igazság, csak embere válogatja. Ilyenkor: napsugár, madárfütty, kék ég, melegség a szívben, meleg a természetben előcsalogatja azt, amit szépnek látunk. Valójában szép is, akkor, ha a lélekben is szép a szép.
Tavasszal is fájhat az élet. Nem csak bottal láthatják el az ember baját. Van arra számtalan megoldás.
Íme, mi rejtőzik a szép festmény mögött.
A zöld fű-lándzsák véresre vagdossák lábam, térden felül is hasogat a fájdalom.
A fehér virágvatták gyógyítgatnák sebeim, de kevés van belőle, nem lehet.
A sárga virág is kiemelkedett, levegőt szí a zöld veszedelem felett.
Távolabb két fa őrt áll. Virága fata morgana, hiszen mindent elvitt a fagy, ám jó a léleknek elképzelni: van, létezik, lesz ízletes barack, körte, cseresznye, alma és még füge is.
Az ég kékjén tavasszal is rabságba ejtheti, abroncsba szoríthatja a fényt a világmindenség.
Melyiknek higgyek? A kék égnek? A rabságba kényszerített fénynek?
Sakk, matt vagy patt? Ez mind bennem van, a kép csak felszínre hozta az ellentéteket.
Nem vagyok titánok sarja
Ki a vállán az égboltot tartja.
Testem törékeny lelkem nagy
Siratom ki engem elhagy.
Becsukom szemem
Látom tenyeremen az eget.
Magam titánnak képzelem
Kavicsoknak a hegyeket.
Az óceán vize patakként csordogál
A lemenő Nap fényében,
Visszaverődik árnyékom
Holdherceg sarlóján.
Becsukom szemem
Titánok sarja lettem!
Hajnalban furcsán rezegtek
Kertemben a bokrok.
Félelmetes volt,nagyon!
Vöröses lángnyelvek
A pázsit fölött.
Vajon mi lehet?
Jó barát, ellenség,
Egy alak lépked kecsesen felém
Tűzmadárnak nézem!
Tekintetével felfal, eléget
Nem fáj, megnyugtat.
Ő az kire vártam!
Boldogan átölelem,
A Tűzlányt szívembe zártam.
Kapott a világ egy képet, Tavasztól emléket, Gyönyörű jelképet. Általa a lélek újra élhet. De kérlek, halld a csönd létét. Figyeld: virágok jöttét, A nap melegét. Érezd a természet érintését Az anyaföld szeretetét!
Tovább gondoltam kedvcsinálómat, és bár kissé idejét múlt a téma, nem állom meg, hogy Szabó Gitta: Karácsonyra című alkotáshoz oda ne társítsam rövid versemet...
Igazi tavasz
Egy rövid versike Gitka tavaszról szóló festménye mellé.
Hiába jött el újra a tavasz,
ha az emberbe belül folyton havaz.
Ha magában belül nem lát csodát,
sosem fogja ismerni a tavasz dalát.
Ha nem lesz a természet Istennek szentélye,
nárcisz mező helyett, templomba megy szegénye.
Akkor jött el a kinti tavasz.
amikor bent is virágzik a haraszt.
Amikor belül is kisüt a Nap
Akkor jön el csak a tavasz.
2013. április 21.
Gandalf