Ma megint nehéz szívvel, de megyek, és mozdítom a mókuskereket!

(Szabó Gitta: 2012. február)

Odakinn, esőcseppek kopognak a napernyőn,
Felhő teste kiszakadt, akár lelkemnek húrjai.
Együtt hull könnyünk! (Szabó Gitta)

Nem az számít, melyik oldalról érkezünk, az a fontos, hogy találkozunk, és együtt megyünk tovább !

Minden dolog érik, változik. Ha nem tudunk ezzel együtt fejlődni, akkor válik a jó, rosszá.
A változást is meg kell szeretni, és akkor megint lesz benne jó!

Az űrt, meg kell tölteni értékkel!

Nem feladni kell az életed, hogy terhed cipelhesd. Terhedből tanulj, s éld boldogan életed
                                                                
 

szeressük egymást, csendesen, öreges parázslással,
amely sokkal kitartóbb mint a fiatalos lángolás.

Mi lenne, ha csak örülnénk, minden görcsölés nélkül?!

Az igaz BARÁT,  segíti cipelni  a terhed!

Értem nyúltál, s mikor közeledbe értem, elengedted kezem!

Szószátyár volt ma a csend, s én hallgattam őt.

Amikor a lélek menekülne, de az elme nem hagyja, olyankor meghal  a szerelem! (Szabó Gitta)

A kreativitás világa olyan, mint egy pókháló. Keresztül-kasul szelik egymást, találkoznak, elválnak a különböző ágak, s az ember, ha egyszer beleakad, többé nem szabadulhat.

Nem könnyű átnézni a gáncsoskodókon, és juszt is változni, haladni előre, de minél többet mondogatom, annál könnyebb lesz!Nem lehet sok évtizedet egy tollvonásra megváltoztatni. De, kell, muszáj, akarni!!! Saját érdekünk!!!

A rossz történéseket azért kapjuk, hogy megismerjük önmagunkat!
(Szabó Gitta)

A szem, csak annak beszél, akit érdekel a másik lelke!
(Szabó Gitta)

Az ember vár egy hétig, kettőig, aztán már nem tud örülni!
(Szabó Gitta)

Az ész tudja, de a szívnek nem diktálhat!
(Szabó Gitta)

Utadba kerülő lehetőségeket vedd fel, használd, tanulj belőle, aztán lépj tovább!

(Szabó Gitta)

Mikor rájössz, hogy nem is barát, már túl közel engedted, és fáj a felismerés.
(Szabó Gitta)
 

Barátom légy, ne a pszichológusom!

(Szabó Gitta)

Amikor már tudod, nincs több lehetőség, háborgó lelked megnyugszik, békére talál!
(Szabó Gitta)

A mellőzöttség százszor rosszabb, mint az üres kapcsolat!
(Szabó Gitta)

A LELKEM megszólított: - Ha nem vigyázol a testemre, amit magamra öltöttem, nem érdemelsz meg engem! Nem érdemled meg ÖNMAGAD!
(Szabó Gitta)

Barátnak lenni, a legnagyobb felelősség!
(Szabó Gitta)

Életemnek csak töredékét éltem meg.
Mégis, mit művelek a testemmel!?
Ki kell tartson mindvégig!
(Szabó Gitta)
 

A lelkesedés mindig alább hagy. Lelkesedésből ne add szavad senkinek!
(Szabó Gitta)

Emlékkönyvem üres oldalain ismeretlen múltam éled.
(Szabó Gitta)

Én azt mondom, a barátság és minden emberi kapcsolat megrontója a

hallgatás, elhallgatás, még ha jó szándékú is.

A jó, minden időben, mindenkire ráfér!
A jót, minden időben, mindenki megérdemi.
A jót, minden időben, mindenki megkapja, csak kérnie kell!

(Szabó Gitta)

Ember! Amíg félsz, nem élsz! Űzd el messzire az árnyat, s teljesül minden vágyad!
(Szabó Gitta)

A remény olyan mint a Főnix madár.
Meghal, és poraiból újraéled!
(Szabó Gitta)