gitta1961
számláló:Számláló
Indulás: 2005-10-02
 
bejelentkezés:Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
menű:Menü
 
:)

Barátnak lenni a legnagyobb felelősség!
                   (Szabó Gitta)

 

 
Egyéb alkotások:Alkotások
 
:))

Karácsonyi videós üdvözlet saját képeimmel, zenével!

Húsvéti, mosolyt fakasztó üdvözlet! Hanggal!

Pöttöm és krumplifej barátsága

 

 
Pályázatok és fotók

 

 
Verika, az elátkozott tündérlány
Verika, az elátkozott tündérlány : 3. rész

3. rész

Gitta  2009.06.09. 11:25

bányában--> találkozás verikával


............

A kislány mamája hasára tette kezecskéjét, majd rémülten el is rántotta.

   - Mozog a hasad! – kiáltotta tágra nyílt szemekkel.

A mama elnevette magát.

   - Hát persze, hiszen a testvérkéd rugdalózik.

   - Nem szeret téged?

   - Dehogy nem! Most azért rugdalózik, mert örül, hogy megsimogattad.

Ibolyka vidáman szaladt ki az udvarra, testvérei közé, és elújságolta a nagy hírt: - Anyunak lesz új babája! Halljátok! – kiabált, mert testvérei a nagy hancúrozásban nem figyeltek rá. Ettől abba maradt a ricsajozás, és minden szempár a nagylányra figyelt. Mind köré gyűltek. Tünde, Béluska, Julcsi, Pannika és Jancsi is.

   - Ez igaz?

   - Honnan tudod?

   - Ki mondta neked? – vágtak egymás szavába a gyerekek.

   - Most simogattam meg – mondta büszkén Ibolyka.

   - Mi is akarjuk! – követelőztek a többiek is. Ők sem akartak kimaradni semmiből.

Az idős hölgy kiszólt nekik, hogy ha csendben maradnak, bemehetnek egy rövid időre a mamájukhoz.

A gyermekek néma csöndben, szép sorjában bevonultak édesanyjuk ágya mellé.

   - Na? Mire vagytok kíváncsiak?

   - Hol van a baba? – kérdezték kórusban a gyerekek.

   - Itt, ni! – mutatott kerek pocakjára az anya.- Mire apa hazajön, a baba is megszületik.

   - De jó! Meglepjük apát! Biztosan nagyon örül majd! – ujjongtak az apróságok, és már szaladtak is tovább, ki az udvarra játszani.

            A madarak ébredezni kezdtek, és a „fiókákat” is felébresztették.

   - Eszternek megint gyermeke lesz! Hogyan fog kibírni még egy szülést? De, nem! Nem lehet semmi baja! Különben is, csak álmodtam az egészet.

A madarak szárnyaikkal csapkodtak, hogy felfrissüljenek. Az anyamadár csőrével megböködte fiókáit. Biztos akart lenni, hogy mind kettő meg van még.

   - Krr! Hozz nekik enni! – fordult párjához.

   - Már repülök is! – mondta, és sebesen elrepült.

   - Te, hogy aludtál? – kérdezte Mihály a törpétől. – Mert én bizony nagyon rosszul.

   - Nem értem! Hogy tudtál ilyen finom, puha ágyban rosszul aludni?

   - Tudod, álmomban otthon jártam. Az asszony gyermeket vár.

   - És ez olyan rossz hír?

   - Haza kell mennem!

   - Azt nem teheted! Tudod jól.

Mihálynak nem volt ideje válaszolni, mert megérkezett a nevelőapjuk a reggelivel. Barátságosan nyújtotta feléjük a világ legfinomabb madár csemegéjét, a szép kövér gilisztákat. A fiókák elsápadtak, amikor meglátták a reggelijüket. Fejüket rázták, kezüket pedig szájukra tapasztották.

A madár először türelmesen hajlongott utánuk, majd egyre dühösebben toporgott a fészek szélén. Időnként meglebbentette hatalmas szárnyait.

   - Krr! Egyetek gyorsan, mert apátok lesz, és akkor, jaj nektek! – bökdöste a mama az ellenkező fiókákat, de azok hajlottak a szép szóra. Továbbra sem ették meg a gilisztákat, pedig a szülők szerint nagyon egészséges eledel. Ám hiába volt minden próbálkozás, mert a giliszták még mindig ott tekeregtek az apamadár csőrében. Mellesleg ők egyáltalán nem bánták, hogy a fiókák ilyen válogatósak.

A nagy madár csőre körül borzasabban álltak a tollpihék. Mihály és Csupor vadul tekergették a nyakukat, kibúvót keresve ebből a szorult helyzetből. De a madár egyre mérgesebbé vált. Dühében csipkedni kezdte engedetlen fiókáit.

   - Jaj! Nee! – sipákoltak minden csípés után.

   - Krr! Krr! – űzte a madár a két embert, akik úgy kapkodták kezüket, lábukat, mint akik táncolnak. Ügyeskedtek, hátha kikerülhetik a csípéseket, de ez nem mindig sikerült.

Az egyik csípés után nagy durranás rázta meg a fészket. Aztán még egy, és még egy. Ettől fogva minden csípést egy durranás követett, és a titokzatos gyümölcstől felfúvódott fiókák egyre vékonyabbá váltak. A következő csípést kísérte a leghangosabb durranás, amitől a két nagy madár riadtan repült ki a fészekből.

Mihály és a törpe egy pillanatig sem tétovázott. Gyorsan körbejárták a fészket, hátha találnak valami menedéknek valót. Az egyik szalmaszál mögött egy repedésre lett figyelmes az éles szemű törpe.

   - Mihály! – suttogta. – Azon a résen átférünk.

   - Próbáljuk meg gyorsan! – osont oda Mihály. – Nem szeretném, ha ezek a madarak idő előtt visszatérnének. – és fürgén mászni kezdett felfelé a szalmaszálon. Mikor felért, lehasalt. Kezét nyújtotta Csupor felé. Ám a törpe hiába nyújtózkodott, még így is túl messze volt a kéz.

   - Siess már! Nem érünk rá totojázni!

   - Sietek, de túl magasan vagy! – lihegett a kis ember.

   - Krr! Krr! – hallatszott a közelgő madarak rikoltozása.

   - Gyerünk Csupor!

De a kis törpe bárhogy igyekezett, nem sikerült felkapaszkodnia.

Látta ezt az elkeseredett küzdelmet a giliszta, aki még mindig ott pihegett a fészek egyik zugában. Nagyon megsajnálta a két embert.

   - Majd én segítek! – óvatoskodott elő rejtekéből. – Mert meghagytátok az életem, most én is megmentem a tietekét.

   - De, hogyan? Mit tudsz te tenni?

   - Majd meglátod – mondta. – Csak vedd le a cipődet. Kösd a nyakadba, állj a barátod keze alá és emeld meg az egyik lábad, kissé.

            A törpe mindenben szót fogadott, mivel jobb ötlete nem volt, és az idő sürgette. A giliszta tekeregni kezdett, mintha kígyó lenne, azután a farkával megcsiklandozta a törpe meztelen talpát. A törpe nagyon csiklandós volt, ezért már az első alkalomnál akkorát ugrott, hogy ő maga is meglepődött, hogy ilyet is tud, és egykettőre megmarkolta Mihály kezét.

Ebben a pillanatban feltűnt a madár, hatalmas árnyékot vetve a fészekre.

   - Krr! – mondta haragosan.

Mihály kővé dermedten nézte a madarat. A törpe pedig ott lógott félúton a fészek alja és barátja között.

   - Húzz! – sziszegte!

Mihály egy csapásra magához tért kábulatából, hirtelen felrántotta a törpét, aki ott landolt mellette a fészek tetején.

   - Most nem figyel! – súgta Mihály. – Gyorsan be abba a lyukba! Kéz a kézben ugrottak egyszerre.

   - Áá! – sikoltottak.

Egy hosszú, sötét csőben zuhantak lefelé. Olyan szűk volt, hogy a madár ejtette sérüléseket, még jobban felsértette. Mihály és csupor, jajveszékelve értek földet. Néhány másodpercig mozdulatlanul ültek. Várták, hogy szemük megszokja a sötétséget.

   - Hol vagyunk? – néztek körbe kíváncsian. Mikor már alaposan szemügyre vették az új környezetüket, óvatosan felálltak. Tapogatózva haladtak egy világosabb nyílás felé. Ott megálltak.

   - Mi ez? – forgolódott, fejét a magasba emelve Mihály.

   - Az ott fent ugyanolyan nyílás, mint amin keresztül idepottyantunk. Összeköti a külvilágot a bányával – válaszolt a törpe.

   - Azt mondod, hogy egy bányában vagyunk?

   - Úgy bizony! Méghozzá abban, amelyiket kerestük, ahonnan a bányarémet kell kiszabadítanod!

   - Akkor ne tétovázzunk! Hol az a rém?

   - Valahol itt kell lennie – szólt a törpe, és elindult előre, egyenesen az orra után. Hamarosan beleveszett a sötétségbe. Mire Mihály észbekapott, a törpe már el is kanyarodott az egyik elágazásnál.

   - Most mit tegyek? Tépelődött a szegény ember. Ekkor a barátja hangját hallotta a messziből felé áramlani.

   - Erre gyere! Az elágazásnál jobbra!

Mihály először bizonytalanul, aztán egyre magabiztosabban haladt a megadott irányban. Meglelte az elágazást is és azon nyomban jobbra fordult ő is. Ám a törpét nem találta sehol sem.

   - Már látom, ez sem lesz valami egyszerű feladat – bosszankodott, és visszament oda ahonnét elindult. A törpe már ott várt rá.

   - Merre jártál? – vonta kérdőre Csupor.

   - Azt mondtad az elágazásnál jobbra. Úgy is tettem. Te, hol voltál? Miért nem vártál meg? Kezd elegem lenni belőled. Azt is megígérted, hogy elmeséled miért kellett idejönnöm.

   - Jól van, ne morogj már annyit! Ülj le, most elmesélhetem neked: - Egyszer, nagyon régen, ott abban a malomházban, ahol most ti éltek, lakott hét testvér. A hét közülük hat nagyon gonosz volt, de a hetedik az nem. Ő volt az egyetlen leány a családban. Jószívű és nagyon barátságos. Ami rosszat testvérei elkövettek, azokat ő mindig helyre hozta. Ezért megharagudtak rá a gonosz testvérek és elátkozták. A hat gonosz fiú átka hatszor erősebb minden átoknál, ezért nehéz lesz megtörni. Ideküldték a bányába, hogy riogassa az idetévedő kíváncsiskodókat.

   - És nekem mi közöm ehhez? – kérdezte Mihály.

   - Várj! Tovább mondom. Addig lesz a bánya réme az a lány, amíg valaki ki nem szabadítja. Csak is olyan valaki teheti ezt meg, aki abban a házban lakik, és a felesége a hetedik gyermeket várja. Ha nem sikerül kiszabadítani a lányt, akkor az asszony a baba születése után fél évvel meg fog halni.

            Mihály felugrott. Idegesen toporgott, majd így szólt: - De, hiszen a feleségem lassan megszüli a hetedik gyermeket. Emlékszel az álmomra?

A törpe is izgatott lett.

   - Akkor ne lebzseljünk itt tovább! Indulás! – mondta

   - Várj! Én nem akarok még egyszer elkeveredni. Hallod? Állj meg végre!

A törpe nem állt meg, csak odakiáltott Mihálynak: - Kösd ki a pamutodat és siess utánam!

Mihály keresett egy kiszögelést a falon, és jó erősen odakötözte a fonalat. A biztonság kedvéért még meg is rángatta, hogy elég erős e. Végül ő is elindult.

Csendben bandukoltak. Elöl a törpe, mögötte a szegény ember. Útjuk egyenesen vezetett, semmi sem zavarta őket. Időnként néhány eltévedt, a léptek zajától megriadt magár szárnycsapkodását hallották. A törpe hirtelen megállt. A sötétben Mihály későn vette észre, ezért neki ütközött.

   - Pszt! – pisszegett a törpe.

   - Mi az? - Kérdezte Mihály is suttogva.

   - Nem hallod? Valaki szuszog.

            Csendben hallgatóztak. A szuszogást, futó léptek dobbanása nyomta el. Arrébb egy árnyék suhant a falon.

   - Láttad ezt? – rémüldözött a törpe. Lábai remegni kezdtek. A biztonság kedvéért közelebb húzódott Mihályhoz.

                                                            ***

 - Ni csak, talán félsz! – csipkelődött Mihály, pedig az ő hangja is riadtan csendült.

            A törpe nem vágott vissza. Most nem volt kedve az évődéshez, incselkedéshez.

   - Gyere mögöttem! – mondta neki hatalmas barátja és kissé oldalra lépett, hogy a törpe mögé kerülhessen. Igyekeztek minél kisebb zajt csapni.

            Egy ideig sikerült is nekik, ám Mihály egy óvatlan pillanatban elvétette a lépést. Figyelme így nem az útra szegeződött, és nem vette észre az alulról közelgő veszélyt. Egy verem szélére lépett. Megbillent és beleesett. Egy hang nem sok, annyi nem hagyta el a száját. Nagy puffanással ért földet.

            A törpe megdermedt. Most vette csak észre, hogy barátja eltűnt. Annyira félt az egyedülléttől, hogy már nem is érdekelte hol van, és hangos kiabálásba kezdett: - Mihály! Merre vagy? Már megint itt hagytál! Ő is a szakadék széléhez ért. Amikor megállt, hogy belenézzen a gödörbe, egy hideg fuvallak őt is belesodorta.

   - Segítség! – kiáltotta halálra váltan.

            Mihály a gödör fenekén, sajgó ülepét masszírozva halotta meg a velőtrázó sikolyt. Attól tartva, hogy a törpe a nyakába zuhan a verem falához simult. Megérkezett a kis ember, de nem zuhanva, hanem szépen finoman, mint egy tollpihe libegett lefelé.

   - Hát Te? – álmélkodott Mihály. – Én akkorát estem, hogy még most is sajog a helye.

   - Ne felejtsd el, én TÖRPE vagyok.

   - Hát persze! – bólintott sokat mondóan Mihály. – És most hogyan tovább? Nem hiszem, hogy vissza tudnánk mászni.

            A magasból váratlanul gunyoros nevetést, fülsiketítő kacajt hallottak. A csapdába esettek rettegve néztek fel a magasba, a hang irányába. Rosszul láttak a homályban, de azt azért ki lehetett venni, hogy egy gyerek nagyságú alak hajol feléjük.

            Mihály összeszedte minden bátorságát, és odakiáltott neki: - Ki vagy te? És mi lenne, ha segítenél rajtunk?

A törpe idegesen rángatta barátja ruháját.

   - Megőrültél? Kicsit udvariasabban!

Mihály folytatta a kiabálást: - Kérlek, segíts rajtunk! Látod, nem tudunk felmászni. Nagyon meredek a fal.

            Az alak felállt, öröm táncot járt, és nevetett, csak nevetett. Mihályt bosszantotta ez a viselkedés. Nehezen tűrte, ha kinevetik, ezért ugratni kezdte az alakot, akinek hosszú haja eltakarta az egész arcát.

   - Aha! Már látom, téged örömmel tölt el mások szorult helyzete. Biztosan te vagy az a gonosz lány, aki szak rémisztgeti az erre tévedőket, aki csak fájdalmat tud okozni és bánatot.

            Csupor lélegzetét visszatartva, megmerevedett végtagokkal állt a falnak támaszkodva. Rettegett attól, hogy barátja haragra gerjeszti a rémet, mert abban biztos volt, hogy a rémmel van dolguk.

Mihály szavai érzékenyen érintették a rémséget. Dühösen hadonászott, mutogatott feléjük.

   - Bántani! Bántani! – sziszegte haját kócolva. Mikor már elég kócos volt, abbahagyta a dühöngést, majd így szólt: - Jól van te nagyszájú! Kihozlak benneteket, de csak azért, mert úgy látom, te nem félsz tőlem.

   - Ha te azt tudnád, hogy a látszat mennyire csal! – gondolta magában Mihály, de továbbra sem mutatta félelmét. – Akkor húzz fel végre! Nagyon unalmas itt lent! A peremnél találsz fonalat.

            A rém körbenézett. Hamar ráakadt az említett fonalra.

   - Azt akarod, hogy ezzel húzzalak fel benneteket? – nevetett a hosszú hajú -, hisz egy legyet sem bírna el, olyan gyenge.

   - Akkor most mi lesz? – hökkent meg Mihály.

   - Várj csak egy kicsit! Ugye egy törpe van a társaságodban! Szükségem lenne a segítségére. Mit gondolsz, képes rá?

   - Igen! Már hogyne segítenék! – rebegte a törpe. – Mit kell tennem?

   - Semmi különöset. Egyszerűen fújj rá a madzagra.

            A törpe teleszívta a tüdejét levegővel, majd egyszerre kifújta az egészet. A fuvallattól a madzag megvastagodott. Olyanná vált, mintha mindig is kötél lett volna.

   - Ez igen! Ügyes vagy törpe! – rikkantott a hosszú hajú.

   - Kapaszkodjatok jó erősen, mert csak egyszer próbálkozom. Aki leesik, az ott marad!

            Mihály és Csupor izgatottan markolták meg a kötelet. Lassan emelkedni kezdtek. A verem oldalából mindenféle undorító csúszómászó nyúlt feléjük.

Az egyébként is rettegő vándorok még izgatottabbá váltak. Idegesen rúgkapáltak. A kötél veszélyes táncba kezdett.

   - Segítség! – kiáltott torkaszakadtából a törpe.

   - Mi lenne, ha nem ugrálnátok! Így elmorzsolódik a kötél a peremen, és visszazuhantok. Akkor aztán! – mondta titokzatosan a hosszú hajú.

   - Könnyen beszélsz onnan fentről! Csak nyúlkálnának feléd ezek az undorító férgek! – sopánkodott kétségbeesette a kis ember.

   - Ne magyarázz annyit! – mordult rá Mihály. – Inkább kapaszkodj! Nem bírok helyetted is kapaszkodni.

Mondhattak a törpének bármit, ő csak kalimpált, rugdalózott, rángatózott. Addig, addig, míg egy óvatlan pillanatban elengedte a kötelet, és zuhanni kezdett lefelé.

Mihály rémülten kapott utána. Az utolsó pillanatban sikerült megmarkolnia a törpe feléje nyújtott kezét.

A rém egyre idegesebb lett. Szeretett volna túl lenni már ezen a kötélhúzáson. Mióta a bányában él, még sosem tartották fel ennyi ideig.

   - Nyugton maradnátok végre? – kérdezte a kötélen lógókat.

Mihály egyik kezével a kötelet, a másikkal a törpét tartotta. Az erőlködéstő a homlokáról csorgott a verejték.

   - Húzz már! – nyögte. – Többet nem mozgunk!

   - Na végre! – sóhajtottak, amikor végre felértek a szakadék tetejére és kinyújtóztatták elgémberedett tagjaikat. Hanyatt feküdtek a szilárd talajon, szemüket becsukták és így pihentek néhány pillanatig. Mire összeszedték magukat és kinyitották a szemüket, a rém már rég messze járt. Csodálkozva néztek körbe.

   - Hová lett?

   - Most hol találom meg?

   - Sürget az idő! – tolultak elő a gondolatok.

Mihály magába roskadt. Kezével a földön matatott. Ujjai véletlenül beleakadtak a kötélbe.

   - Megvan! – tápászkodott fel egy kissé még támolyogva. – Visszamegyünk a kijárathoz, hátha meghalljuk megint a szuszogását.

            Csupor Mihályba kapaszkodott: - Nagyon fáradt vagyok! Nem tudok tovább menni. Muszáj egy kicsit pihennem. Azt hiszem, itt kell töltenünk az éjszakát – mondta kimerülten, és visszarogyott a földre.

   - Még, hogy éjszaka! Ki tudja milyen napszak, van éppen! – tárta szét kezét bosszúsan Mihály. – De az alvás, azt hiszem nekem is jót, tenne.

Fáradtan heveredtek le egy sarokba. Összegömbölyödtek, mint a kiscicák, és már aludtak is. Álmában Csupor még mindig a csúszó-mászókkal hadakozott, Mihály pedig ismét otthon járt a családjánál. Azt álmodta, hogy megszületett a hetedik gyermeke. Egy kislány. Idős asszonyok sürgölődtek a szobában. Egy hang nélkül tette mindenki a dolgát. Látszott, hogy összeszokott társaság volt. Eszter az ágyában feküdt. Sápadt és elgyötört volt az arca, de szemeiben boldogság csillant, amikor kezébe adták újszülött gyermekét.

   - És? Mi lesz a neve a kis jövevénynek? – kérdezték tőle a szülésnél segédkező asszonyok.

   - Még nem tudom – rebegte fáradtan az ifjú anyuka.- Megvárom, míg Mihály hazajön. Majd ő ad neki nevet!

            Mihály még álmában is aggódott. Most, hogy meg van a baba, már csak fél éve van arra, hogy sikerüljön a rémmel együtt hazaérnie. De sajnos még csak nem is tudja, hol keresse. Az a fránya teremtés eltűnt a szeme elől, pedig már majdnem sikerült beszélnie vele. Annyira reménykedett, és most kezdheti, előröl az egészet!

            Amikor felébredt, azonnal felkeltette a békésen szunyókáló törpét is, aki nehezen értette meg, miért kell felkelnie. Mihály hevesen rázta, mire végre egészen magához tért szegény.

   - Mi az? Miért vagy hozzám ilyen goromba?

   - Mert sürgősen meg kell keresnünk a rémet! – felelt izgatottan a szegény ember.

   - Történt valami, amíg aludtam? – érdeklődött Csupor kissé zavarodottan.

   - Történt bizony! Megszületett a hetedik gyermek!

   - Az nem lehet! Már ilyen régóta úton vagyunk? – csuklott el a rémülettől a törpe hangja.

   - Egy percet sem késlekedhetünk! Máris induljunk! – adta ki az utasítást Mihály, és a gombolyaggal a hóna alatt, útnak indult.

Nem tudta mire számítson, csak gombolyította a fonalat, hogy mutassa az utat, ha eltévednének. Reménykedett, hogy a rém elég kíváncsi, és ő akad majd rájuk.

Csupor igyekezett a nyomában maradni, ami nem volt könnyű, mert Mihály olyan gyorsan haladt az óriási lépteivel, hogy a törpének futnia kellett utána.

Az éhségtől elgyötörten, de rendületlenül mentek, nem tudni merre. Nem tudták hány óra van, milyen hónapot írnak.

            Ahogy így bandukolnak, egyszer csak megszólal a törpe: - Érzed ezt az illatot? Valahol finom bablevest főznek.

   - Ugyan Csupor! Csak képzelődsz – mondta Mihály, mert nem akarta, hogy a kis ember hiába reménykedjen.

   - Hidd csak el! – lázongott a törpe. – Az én orrom még soha nem csapott be.

Mihály nem ellenkezett tovább, mert ő maga is érezte a mennyei illatot. Már a gondolattól is összefutott a nyál a szájában, de folytatnia kellett az útját. Nem térhetett le. Ám az illat egyre erősebben csalogatta az éhezőket.

    - Én ezt nem bírom tovább! – kiáltott a törpe. – Megyek oda ahonnét ez az illat jön!

   - Csupor! – kiáltott Mihály. – Ezt nem teheted!

   - De bizony, én megteszem! Nem érdekel, hogy szabad-e vagy sem!

   - Akkor csak menj! – mérgelődött a szegény ember. – Foglalkozz csak a hasaddal! Ne is törődj semmi mással!

Mihály nagyon dühös és csalódott volt, amiért barátja cserbenhagyta. Igyekezett nem gondolni többet a törpére, ám valahogy mindig ott látta apró termetét maga előtt. Nem értette a dolgot, hiszen Csupor más utat választott. Talán káprázik a szeme? Valami bűbáj kerítette hatalmába? Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a folyosó egyik ága felől fény szűrődik ki. A törpe eltűnt.

            Mihály felgyorsította lépteit, hogy minél hamarabb a fény forrásához érjen. Egyszer csak ott állt egy barlang előtt. Benézett. A törpét látta amint az ágyon heverészik, és békésen szunyókál. Odalépett hozzá, hogy felkeltse. Ekkor a háta mögül megszólalt valaki: - Hagyd, had aludjon! Nagyon elfáradt szegény. Gyere! Inkább ülj le az asztalomhoz, és egyél néhány falatot.

   - Nem lehet! – tiltakozott Mihály, miközben vendéglátója felé fordult. – Sietnem kell!

 

 ...........

 
KREATÍV: Egyedi, kézzek készült alkotások, ékszerek\
 
Megjelent könyvek, kiállítás
 
:)))

Őszi-téli versek magunknak: Szabó Gitta 321. oldaltól

Szabadok, Szabadon...2: Szabó Gitta írásai a 167-170 oldalon

Epreskert-2015 december

 

 

 

 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Névnap


 
:)

 


 

 

 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre