Én és Ti

Gyűjtöm a szavakat, rakom őket sorba,
A rímeket egyenként húzom én karóba.
Gondolataimat lassan mélyre rakom,
Érzéseim lángját közönnyel kioltom.

Nem ilyen voltam én, mondaná ki ismer,
Tele voltam állandóan, égő szeretettel.
16 év házasság mely túl sokáig tartott,
Elnyomta lángoló érzéseimet, és a férfiakba
vetett hitemet.

Rútul megcsaltak, nem érdemeltem ki,
Erőt vettem magamon, hogy megint tudjak bízni.
Kaptam is egy férfit, kinek lehet hinni.,
De kevés az a férfi, aki mindent meg tud adni.

Van két szép gyerekem és szerető férjem,
azonban az érzelmeimet csak egyedül élem.
Vannak barátaim, kik nagyon szeretnek,
De az érzelmi űrt betölteni ők sem képesek.

Mindenki tele van a saját bajával,
hogy hogyan oldja meg azokat szerető párjával.

Van akinek sikerül  és van akinek nem
Egyedül maradni azonban senki sem mer.
Ezért élünk sokan társas magányban, és ezért
vannak barátok, hogy  mégse tűnjünk el a magány
félhomályában.

Köszönöm én is hogy vagytok nekem
Gitta, Imi igazán szeretlek Titeket.

Anyóca