Foltika, a kis szalamandra

T�rt�nt egyszer, hogy Ez�st orsz�g k�zep�n, a kerekerd�ben, ott is legmagasabb fa tetej�n, egy selyemsz�lon, egy sz�p nagy �s k�v�r herny� hint�zott. Addig, addig, m�g egyszer az arra szalad� kora ny�ri szell� bele nem gabalyodott a selyemsz�lba �s el nem szak�totta azt. A dagadt herny� lepottyant az erd� alj�t d�s�t� aljn�v�nyzetre. Itt, a let�rt gallyak sokas�g�ban fennakadt. A herny�nak szerencs�re semmi baja nem t�rt�nt. A nagy ijedts�gre meg�hezett. Azonnal falni kezdte a z�ld leveleket. Eg�szen addig, m�g v�g�l
kin�tte herny�s�g�t, �s b�b ruh�t �lt�tt mag�ra.
Nagy b�k�sen hever�szett, �s �lvezte az �gakon �tsz�r�d� napf�ny kellemes meleg�t, mikor valami foltos n�gyl�b� �llatot pillantott meg. Jobban mondva, az �llat vette �t �szre.
- Szervusz! - k�sz�nt neki az ismeretlen. – Foltika vagyok, a foltos szalamandra. �s te?
- �n? �n gyapjaslepke vagyok.
- Lepke? Hiszen nincs is sz�rnyad.
- Majd lesz.
- Mikor?
- Nem sok�ra.

- Azt bizony megn�zn�m, mert �n el nem hiszem, hogy igazat mondasz!
- M�gis mit k�pzelsz te magadr�l! Azt hiszed, hazudok?
- Nem �n! Csak, csak olyan, olyan… - hebegett Foltika. - De tudod mit? Hazaviszlek any�hoz, � biztos tudja ki vagy. �vatosan sz�j�ba fogta a b�bot, �s hazaszalad.
Fiatalka volt a szalamandra, m�g sem f�lt, hogy elt�vedne, mert a kis patak, ami �tszelte az erd�t, ak�r egy j� �tmutat�, egyenesen a saj�t od�jukhoz vezette. �m, �vatosnak kellett lennie, nehogy a nagy igyekezetben belecs�sszon a v�zbe, mert bizony �szni azt nem tudott.
�desanyja az asztal el�tt �llt. Kez�ben egy hatalmas habszed�vel fiacsk�ja kedvenc csemeg�j�t a moha�szka turmixot merte t�lk�kba. Nagyon belemer�lt a m�veletbe, ez�rt nem n�zett gyermek�re, csak �gy odasz�lt neki:
- J�, hogy j�ssz! Mindj�rt eb�delhet�nk! Mi�rt nem v�laszolsz?
Amikor kimerte az �sszes turmixot, v�gre felemelte tekintet�t. Akkor vette csak �szre, hogy mekkora nagy �s rusnya b�b van a sz�j�ban.
- K�p�d ki azonnal! – ki�ltott r� ijedt�ben.
A kis szalamandra nem k�pte ki szerzem�ny�t, hanem felm�szott az asztalra, �s ott �vatosan letette a megmaradt moh�ra.
- Anya! Ez a valami azt mondja, hogy � egy gyapjaslepke. Pedig sz�rnya sincs.
- H�, a terembur�j�t! Ezer talicska �s v�zibolha! �n m�g �letemben nem l�ttam ekkora cs�fs�got! Hadd n�zzem meg jobban!
Amint k�zelebb hajolt, hogy szem�gyre vegye az �ri�si pondr�t, annak hirtelen felpattant a burka, �s egy szemvillant�s alatt kirep�lt bel�le egy igazi gyapjaslepke. Csillog� sz�rnyai barna �rnyalatokban pomp�zott. A k�t szalamandra meglepetten n�zte.
- Nah�t! T�nyleg lepke!
- Hiszen �n megmondtam! – v�laszolt a lepke, �s kirep�lt az od�b�l. Foltika ut�na eredt. Kicsit kerget�ztek, �m a foltos szalamandra �hes volt, hasa hazavitte. V�rt r� a finom, h�s moha�szka turmix, amit csak az � anyuk�ja tud igaz�n finomra elk�sz�teni.