...aj�nl�s Szab� Gitta leg�jabb mesek�nyv�hez

    Ezen a ny�ron vel�nk nyaralt az Ausztri�ban �l� 7 �ves kis unok�m, Vircsike, egy�tt t�lt�tt�nk h�rom hetet a Balatonn�l. M�r egy �ve nem l�ttuk, ez�rt a P�rommal nagy �r�m�nket szolg�lta ez a p�r h�t, megmutattunk neki mindent, amit csak lehetett a mi Balatonunkn�l, nagyon sokat kir�ndultunk, m�g t�bbet j�tszottunk a habokban, ami az � hegyi tavaihoz k�pest igen csak kellemesen j�t�kos volt, �lvezettel hanc�rozott benne eg�sz nap a mi kis Vir�gunk!

Est�re persze m�r mindig kell�en elf�radt, vel�nk egy�tt, �gy nem nagyon kellett noszogatni, hogy beb�jjon az �gyik� h�s paplanjai k�z�. �s b�rmilyen hossz�, vagy forr� nap ut�n voltunk, b�rmennyi kilom�tert is tett meg a kicsike kis l�bik�ja, annyira soha nem tudott elf�radni, hogy legal�bb egy mes�t v�gig ne hallgasson, mert f�radt kis szemei mindig felragyogtak: „Gyere Papa, mes�lj nekem!”

�s �n mes�ltem, hogyne mes�ltem volna, kap�ra j�tt Szab� Gitta, kedves bar�tom, n�lam l�v� p�r mes�j�nek k�zirata, igaz nem egy k�tetnyi, de j� beoszt�ssal jutott j� p�r est�re.

�s micsoda est�k lettek ezek! Minden nap csak egy mes�t olvastam fel, de azokat mindig teljes �t�l�ssel hallgatta v�gig az �n kicsi emberk�m, l�tszott a szem�ben, hogy � is ott j�r, elk�pzeli, befogadja minden szav�t, minden gondolat�t. Soha nem szak�tott f�lbe, nem k�rdezett k�zbe, csak ott j�rt, ahol a mese j�rt, �s mosolygott a szeme, mosolygott a lelke.

Azt�n a harmadik h�t utols� est�j�re v�gk�pp kifogytam a mes�kb�l, m�r mindet elmes�ltem, ez�rt egy m�sik k�nyvet vettem el�, hogy ma este majd m�r ebb�l mes�lek, amikor r�m n�zett azokkal a nagy gesztenye szemeivel: „Papa, ink�bb azt szeretn�m, hogy kezdj�k el�lr�l ...”

M�snap reggel nagyon kor�n kelt�nk, sok-sok kilom�ter v�rt r�nk, letelt a vak�ci� �s �g�retem szerint d�lut�nra m�r Tirolban kellett lennem, ahol a l�nyom, a kis Vir�gom �desanyja m�r nagyon v�rt benn�nket. J� hossz� az �t, t�bbsz�r meg�lltunk pihenni, �s ahogy k�zeledt�nk, egyre gyakrabban csod�lhattuk meg a mind magasabb szirteket, �gbe kukucsk�l� hegy�ri�sokat, leny�g�z� volt a t�j.

Egyik �mulatb�l a m�sikba esve n�zt�k a term�szet csod�it, az aut� tele lett az „odan�zz” vagy „h�, de sz�p” lelkesed�sekkel, mire k�s� d�lut�n felt�nt a m�r ismer�s tiroli t�j, meg�rkezt�nk a v�rva v�rt �des anyucihoz ...

Az els� percek k�nnyes �r�mei �s n�ma �lelkez�sei ut�n, m�r felszabadultan kezdt�nk mes�lni, mindenki a m�sik szav�ba v�gva igyekezett a legszebb �lm�nyeit megosztani, elmes�lni, hogy ki ne maradjon semmi, annyira sz�p �s boldog volt ez a ny�r!

�s akkor a kis csib�sz is belekezdett, „K�pzeld, anyu ...” �s mindenki elcsitulva v�rta, mi is lesz az az �lm�ny, amit el�sz�r mes�l el az � anyuk�j�nak, tal�n a balatoni habok, vagy a f�lelmetes alpesi cs�csok l�tv�nya, amikor �gy folytatta, „K�pzed el anyu, a papa mes�lt nekem egyik este a csig�r�l �s a konnektorr�l ...”

K�sz�n�m dr�ga Gitta, �s nagyon sok szeretettel aj�nlom mindenkinek e k�nyvet, aki van m�r 7 �ves, �s vagy kicsit t�bb is tal�n, �s aki szereti az �let sz�p mes�it szem�lyesen �t�lni ...

Farkas Ferenc                                                                                                                                        2013. szeptember

Igaz t�rt�net alapj�n ...