.......
         Csak az �t ment�n h�z�d� bubor�kerd�be nem szabad bemennetek! – figyelmeztette m�g b�cs�z�ul a k�t v�ndort a f�z�s tekn�c, �s gyorsan elt�nt a t� viz�ben.

Mih�ly �s Csupor nagyon megk�nnyebb�ltek. R�g �rezt�k magukat ilyen biztons�gban. H�l�san n�ztek a tekn�s ut�n. Megv�rt�k, am�g az utols� tajt�k is el�l a v�z fesz�n�n, �s csak azut�n indulta ism�t �tnak.

Min�l hosszabb utat tettek meg, ann�l er�sebbnek �rezt�k magukat. J�t tett nekik a gyalogl�s. A kitart� mozg�st�l er�re kaptak.

   - Mondd, csak Mih�ly! Szerinted mire gondolt a tekn�s azzal a bubor�kerd�vel? Vajon mi lehet az?

   - Tal�n! – okoskodott a szeg�ny ember. – Azt, hogy a t�z �s v�z ut�n a leveg� veszedelmeivel is meg kell k�zden�nk.

Mire az ember befejezte a mondatot igen elszomorodott. A t�rpe azonnal �szrevette, hogy valami nyomja bar�tja sz�v�t.

   - Valami baj van? – k�rdezte �vatosan.

   - Nem! Nincs semmi, csak egy pillanatig otthon j�rtam. Tudod mekkora, csal�dom van, �s nagyon hi�nyoznak!

   - Meg�rtem, Nem lehetett k�nny� elhagynod �ket – vigasztalta bar�tj�t a kis ember, de hi�ba, mert Mih�ly folytatta a keserg�st: - �s mindezt mi�rt? Meg�getnek, v�zbe fojtanak! Mi j�het m�g ezut�n?

            A siv�r t�jat, imitt-amott k�l�nb�z� buck�k tark�tott�k. V�gre vil�gos volt, de a napot m�g mindig eltakarta valamif�le sz�rke f�tyol. Az �t sz�k�lni kezdett. A t�volban k�l�n�s f�kat vettek �szre.

   - �gy l�tom, hamarosan kikevered�nk ebb�l a rideg �s undok k�rnyezetb�l – ujjongott a t�rpe. – M�r igaz�n elegem van az �lland� hadakoz�sb�l. R�nk f�rne egy kis nyugalom!

Ett�l kezdve j� hangulatban bandukoltak tov�bb. A k�l�n�s f�k egyre s�r�s�dtek, �s egyre k�zelebb ker�ltek az �t sz�l�hez. Hangos durrog�ssal h�vt�k fel magukra a figyelmet. A v�ndorok riadtan n�ztek egym�sra.

   - M�r megint mi ez? – m�rgel�d�tt a szeg�ny ember.

   - Nem tudom, �s nem is �rdekel- morgott a t�rpe. – Csak azt tudom, hogy rettent� �hes vagyok. B�rmit megenn�k, ami a szemem el� ker�lne!

   - Bizony �n is �hes vagyok! Amit az asszony csomagolt elem�zsi�t, r�ges-r�g elfogyott. Morzs�ja sem maradt. De b�r milyen �hesek is voltak, az egyre s�r�s�d� durrog�s elterelte a figyelm�ket. A f�ra eml�keztet� n�v�nyek gusztusos, piros g�mb�kkel csalogatt�k �ket. A t�rpe a bogy�k l�tt�n let�rt az �tr�l, �s egyenesen a f�ldre potyogott bogy�k k�z� g�zolt. F�ktelen moh�s�ggal kezdte habzsolni az �des gy�m�lcs�ket.

Mire Mih�ly �szbe kapott, hogy ez az, az erd�, amit a b�ka emlegetett, m�r k�s� volt. Idegesen t�rte a fej�t, mit tudjon tenni. Nem volt m�s lehet�s�ge, � is szaladni kezdett az erd�be, �s eszeveszetten kiab�lt a t�rp�nek, hogy felh�vja a figyelm�t a vesz�lyre. Mikor megl�tta bar�tj�t, tudta elk�sett. A t�rpe m�r teleette mag�t a bogy�kkal. Egyre kerekebb� v�lt, �s lassan emelkedni kezdett a magasba. M�g azt sem vette �szre, hogy m�r a f�k tetej�r�l szedi a bogy�kat. M�g �r�lt is neki. Mih�ly m�r csak azzal tudott seg�teni, hogy � is enni kezdte a bogy�kat. Nem sok�ra ott lebegett � is a t�rpe mellett.

Csupor �s Mih�ly olyan magasra emelkedtek, hogy a sz�rke f�tyolon is �trep�ltek. A sz�rkes�g felett az �gk�kje fogadta �ket. A t�rpe most vette csak �szre mi is t�rt�nt val�j�ban. Riadtan kiab�lni kezdett Mih�lynak, aki hallotta a kis ember k�ts�gbeesett jajvesz�kel�s�t.

   - Itt vagyok melletted! – ki�ltott a t�rp�nek. – Nem hagylak magadra.

   - M�r �gy f�ltem, hogy elvesz�telek! – nyafogott a g�mb�ly� t�rpe.

   - Att�l nem kell tartanod. De te azt�n j�l megijesztett�l!

                                                             ***

Hirtelen felt�madt a sz�l, �s a hangjukat messzire vitte, gazd�ikkal egy�tt.

A leveg�ben madarak keringtek. V�gre a Nap is kis�t�tt, �s n�h�ny felh�foszl�ny is az �tjukba ker�lt. A hang, amit a sz�l tovarep�tett, belegabalyodott egy �ri�s fa koron�j�ba, ahol egy mad�r �lt a f�szk�n �s elveszett fi�k�it siratta: - M�r olyan nagyok voltak, �s sz�p k�v�rek! Nagyon j� �tv�gyuk is volt, nem v�logattak! �gy szerett�k a giliszt�kat!

P�rja k�r�l�tte toporgott. Nem tudta hogyan enyh�thetn� t�rsa f�jdalm�t, amikor meghallotta a kiab�l�st. Sz�lesre t�rta sz�rnyait �s elrep�lt. A magasban keringve kereste a hang gazd�it.

Mih�ly �s a t�rpe is �szrevett�k a nagy madarat. Mint egy fekete felh� jelent meg felett�k, teljesen eltakarva el�l�k a Napot. Rosszat sejtettek. Gyomruk remegni kezdett a f�lelemt�l. �szt�neik azt sugallt�k, hogy menek�ljenek, de ebben a libeg� �llapotban teljesen tehetetlenek voltak.

A mad�r lejjebb ereszkedett, majd f�lszaggat� rikolt�ssal k�rte a szelet, hogy a k�t alakot f�jja oda hozz�. A sz�l nem t�tov�zott. Mih�ly �s bar�tja a mad�r hatalmas karmai k�z� ker�lt.

   - Krr! Krr! – �rkezett haza a nagy mad�r. Szerzem�ny�t, a k�t idegent belepottyantotta a f�szekbe, ahol a m�sik mad�r k�v�ncsian vette szem�gyre �ket. Cs�r�vel b�kd�ste a reszket� vend�geket. Mivel, kereks�g�k miatt hasonl�tottak az elveszett fi�k�khoz, azonnal v�d�sz�rnyai, al� vette �ket. B�natos szemeib�l �r�m sug�rzott.

   - Krr! Krr! Hozz nekik ennival�t! Biztosan �hesek. Olya kis sov�nyak!

  - Krr! Krr! Hozok kedvesem, mert most �k a mi fi�k�ink.

Ezzel a nagy mad�r elrep�lt. Addig az anya betakargatta „kicsinyeit”. Mih�ly �s Csupor olyan f�radtak voltak, hogy a mad�r meleg sz�rnyai alatt egy kett�re elaludtak.

               Boldog rikoltoz�sra �bredtek. Az anyamad�r izgatottan f�szkel�d�tt. P�rja j�tt meg a vad�szatb�l.

      - Krr! Krr! Mit hozt�l?

      - Krr! Magokat.

      - Krr! Az j�! Adjuk gyorsan oda nekik! – mondta az anyamad�r izgatottan, �s hatalmas sz�rny�t felemelte. A k�t �lomszusz�k nagyot ny�jt�zott. Az apamad�r odahuppant mell�j�k, �s a cs�r�ben tartott magokat lesz�rta k�z�j�k.

      - Krr! Egyetek! – parancsolt r�juk.

Nem kellett t�l sok� n�gatni �ket, mert a magok, amiket a mad�r hozott, napraforg� magjai voltak, �s t�rt�netesen azt mindketten nagyon szerett�k. Moh�n befalt�k az �sszest. A madarak nagyon el�gedettek voltak �j fi�k�ikkal. �r�ltek, hogy ilyen sz�fogad� gyermekeik vannak, �s mivel ev�s ut�n j�lesik egy kis pihen�s, mindannyian nyugov�ra t�rtek. A k�t j� bar�t, amennyire csak g�mb�ly�s�g�k engedte, �sszeb�jtak. Mih�ly �lm�ban otthon j�rt.  

A gyerekek az udvaron j�tszottak. A t�z �ves Ibolyka az ajt�ban t�bl�bolt. A szob�b�l izgatott hangok sz�r�dtek ki.

   - M�g nincs itt az ideje! M�g v�rni kell.

Ibolyka nem �rtette, mir�l van sz�. Csak azt tudta, hogy anyuk�j�nak bab�ja lesz. �s az apu? M�r f�l �ve, hogy elment. Vajon merre j�r? �s tudja, hogy mi t�rt�nik itthon?

Nagyon szerette volna megtudni v�gre az igazs�got. Hirtelen elhat�roz�sb�l, enged�ly n�lk�l bement a h�zba.

   - Mit keresel itt? Neked nem szabad bej�nn�d! – rivallt a gyermekre egy id�s asszonys�g.

   - A mamik�mat akarom l�tni! – pityergett a le�nyz�.

   - Gyere ide! – ny�jtotta kez�t a mama.

   - T�nyleg kisbab�d lesz? – k�rdezte k�v�ncsian Ibolyka.

   - �gy bizony! Lesz m�g egy testv�rk�d. �r�lsz neki?

   - �s hol van most?

   - Itt a pocakomban. Gyere, tedd r� a kezed!

.................