Tomi egyre k�zelebb �rt a gyerekekhez. A nagy ricsajt�l zengett a k�rny�k. A t�meg k�zep�n, a frissen locsolt f�ben, k�t siheder fi� birk�zott, arcuk v�r�sl�tt az er�lk�d�st�l. A nagyobbik �ppen az arc�ba bokszolt az ellenfel�nek, ami hatalmasat csattant, a t�meg �ljenzett.

Tomi elsz�rny�lk�d�tt: - H�t nincs itt senki, aki megakad�lyozn� ezt a buta vereked�st? – t�rt ki bel�le a d�bbenet.

            Mivel mindenki �r�lt a nagy �t�snek, Tomi gondolkod�s n�lk�l odaugrott a f�ld�n henterg� fi�khoz, �s r�juk ki�ltott: - Nem sz�gyellitek magatokat? Azonnal hagyj�tok abba!

            A leveg� megdermedt. V�szj�sl� csend t�madt. Minden szemp�r r�meredt.

- Hogy? Mit mondt�l? – hagyta abba a vereked�st az er�sebb fi�, de az�rt f�l k�zzel fogva tartotta ellenfel�t.

- Azt mondtam, hagyd abba! – n�zett Tomi a nagyfi� szem�be.

- Mit k�pzelsz te magadr�l? Ha nem kotr�dsz el innen gyorsan, megmutatom neked, kivel besz�lsz!

            Tomi nagyon f�lt, de nem mutatta, mert akkor minden bizonnyal alaposan helyben hagyja ez a goromba fr�ter, akinek sz�les, csontos arc�t g�rbe orra tette f�lelmetess�.

- Dehogy megyek! Hiszen most j�ttem.

- Aha! �jonc! – ki�ltott fel a vereked�s kedv� fi�. – Na! Gyere, hadd �dv�z�ljelek! – ezzel megmarkolta Tomi nyak�n�l a p�l�t, �s a leveg�be emelte. A gyerekek hangos nevet�sben t�rtek ki. M�g az a fi� is nevetett, aki az el�bb vert meg az �ri�s.

- Engedj el, mert beh�zok egyet! – fenyeget�z�tt Tomi, mik�zben a l�baival igyekezett megr�gni fogva tart�j�t.

- H�, de harciasak vagyunk! – g�nyol�dott a nagyfi�.

- Eressz el, ha mondom!

- Ereszd, ha azt k�ri! Hallod, Feri? – kiab�lt�k a t�megb�l t�bben is.

- Azt mondj�tok? Akkor l�ssuk, �gyes-e annyira, mint egy macska? – ezzel Feri eleresztette Tomi ruh�j�t. �sszecsapta a tenyer�t, �s �gy sz�lt: - Tess�k, kis�reg, m�r mehetsz is!

            Tomi zuhanni kezdett lefel�.

- Jaj! Mi lesz most velem? Olyan magasra emelt ez az �gimeszel�, m�g len�zni sem merek.

            �g �s f�ld k�z�tt bukd�csolt, v�g�l nagy huppan�ssal f�ldet �rt. V�ge lett a sz�rny� zuhan�snak, de most nem �t�tte meg mag�t, mint amikor ide�rkezett, ebbe a k�l�nleges vil�gba. Valami l�thatatlan k�z egy vaskos p�rn�t tolt al�, ami felfogta az �t�st, �s r�gt�n tov�bb rep�lt, ahogy a gyermek s�ly�t meg�rezte.

- Ty�, ha! Ez meleg volt!- f�jta ki mag�t Tomi.

- Az a vad�llat keresztbe lenyelhetett volna. – v�laszolt valaki.

            Tomi oda sem figyelt. M�r egy�ltal�n nem izgatta, hogy kik a hangok tulajdonosai, ez�rt azt�n nem is v�laszolt.

- Hallod-e, te gyerek? Hozz�d besz�lek!

- Besz�lj csak nyugodtan, ha j�l esik – legyintett a fi�.

- Csak azt tudn�m, mit�l vagy te m�s, mint a t�bbi? Ugyan olyan szemtelen vagy – d�h�ng�tt a p�rna, mik�zben sebesen rep�tette Tomit a l�t�hat�r sz�l�ig.

- �n nem vagyok szemtelen! K�l�nben is, mi�rt b�ntasz te engem? Nem szeretem a besz�l� p�rn�kat, akik �sszevissza repkednek ahelyett, hogy a hely�k�n, az �gyban tenn�k a dolgukat.

- A dolgukat? – kiab�lt a p�rna. Olyan m�rges volt, hogy tollpih�k ugr�ndoztak k�r�l�tte. – A dolgukat? Itt nincs dolga senkinek! M�r elfelejtetted?

- J�l van, j�l van! T�nyleg elfelejtettem. Ne haragudj!

- Rendben van! – v�laszolt r�viden a p�rna. – �s most j�l figyelj! Ott, azok a h�zak az itt �l�k otthonai. Te is ott laksz majd. Hamarosan meg�rkez�nk. K�rlek, ne keveredj bajba. Nem lehet a p�rtfog�d mindig melletted.

- A p�rtfog�m?

- Igen, a kalauz. Tudod a vonatr�l. Aki megengedte, hogy magad sz�llj le. Nagyon a sz�v�be loptad magad.

- �n? Mivel? – h�kkent meg a kisfi�.

- Azzal, hogy elk�sz�nt�l t�le.

- Mi�rt? Ez olyan nagydolog?

- Bizony! Erre, mifel�nk ez nagy ritkas�g.

- Furcsa egy hely ez.

- Az �m! Meg is �rkezt�nk. Sz�llj le!

- De hogyan?

- Cs�ssz! Mintha cs�szd�zn�l. Azt szereted, nem?

- De igen! Azt nagyon szeretem.

            Tomi bar�ts�gosan megveregette a p�rn�t.

- Viszl�t! – k�sz�nt el a p�rna, majd nagy kanyart �rt le, �s visszafordult, amerr�l j�tt. Az egyik cs�csk�vel m�g b�cs�t intett a fi�nak.

- Viszl�t! – sz�lt Tomi a p�rna ut�n.

            Tomi a h�zak fel� vette az ir�nyt. Megn�zte az utca n�vt�bl�t – LUST�K utc�ja - olvasta. Ett�l a feliratt�l megint elkeseredett.

            Tov�bb ment. A k�vetkez� utca neve a ROSSZAK utc�ja volt. Tomi tan�cstalanul t�bl�bolt, forgol�dott, keresg�lt, vajon merre lehet az � lak�sa. V�ratlanul egy eldobott labda pattant a fej�nek. Abba az ir�nyba fordult, amerr�l a labda �rkezett. Arra gondolt, h�tha valaki �rte j�n, �s tan�csot k�rhet t�le. �m hi�ba rem�nykedett, mert a labd�t nem kereste senki.

- Hm! Senkinek sem kell ez a labda? H�t majd �n felveszem.

            Kiny�jtotta a kez�t, hogy megfogja, de a labda gurulni kezdett visszafel�. Tomi el�sz�r megr�m�lt, majd a j�t�k ut�n ment. Hirtelen megtorpant.

- Ajaj! Jobb lett volna, ha nyugton maradok, �s nem k�v�ncsiskodom. Ez megint a rosszak utc�ja, �s ott van az a k�t vereked�s fi� is.

            Feri �s a haverja �szrevett�k Tomit. Nem is �llt�k meg sz� n�lk�l az �jabb tal�lkoz�st.

- Ni csak! A nagy h�s! A h�res megment�!

            Tomi ismerete m�r Feri erej�t, de a m�sikt�l is tartott, mert nem tudta, mennyi gonoszs�g lakozik a lelk�ben. Ez�rt azt�n nagyon �vatosan �s bar�ts�gosan sz�l�totta meg �ket:

- Bocs�nat fi�k, csak azt szeretn�m megtudni, hol van az �n lak�som?

- A tied? A SENKI utc�j�ban – r�h�g�tt id�tlen�l az ismeretlen fi� a saj�t tr�f�j�n.

- J�l mondod, Tomi! – helyeselt a nagyfi�.

- Tomi? – k�rdezte csod�lkozva Tomi.

- Min csod�lkozol, te kis mitugr�sz?

- Csak azon, hogy az �n nevem is Tomi.

- Az lehetetlen! – ki�ltott fel d�h�sen Tomi. – Egy senki nem lehet Tomi!

            A k�v�ncsiskod�k vereked�st szimatolva megint gy�lekezni kezdett. Szerettek volna ism�t egy j� kis buny�t l�tni, de Tominak ehhez semmi kedve nem volt. K�ts�gbeesetten keresett valamilyen mened�ket.