Nem tudni meddig futottak. Egy darabig m�g hallott�k Feri band�j�nak keserves jajgat�s�t, de ahogy t�volodtak t�l�k, egyre halkult ez a zaj is.

            A kis l�ny meg�llt. Megv�rta, m�g Tomi be�ri. Suttogva besz�ltek:

- Hogy tudsz ilyen s�t�tben zajtalanul szaladni? – zih�lt a fi� a kimer�t� fut�st�l.

   - Egyszer�en. A s�t�tben a szemeim olyann� v�lnak, mint a macsk��. Remek�l lehet vel�k t�j�koz�dni. Egyszer�en erre szolg�lnak – v�laszolt Bogica, mik�zben zsebeiben kotor�szott.

   - Mit keresel?

   - V�rj, mindj�rt megtudod! Kez�t kih�zta a zseb�b�l. Z�rt �kl�ben valami apr�s�g lapult.

   - Mi ez? Ebben a s�t�tben nem l�tom rendesen – mondta Tomi.

   - Feri�k megint a k�zelben lehetnek. Ahogy keresg�lik az utat, valahogy erre keveredtek. – v�laszolt Bogica, de hangj�ban volt valami. Kez�t a sz�j�hoz emelte, majd f�jni kezdett bele. Kicsiny mark�b�l egy luftballon n�vekedett kifel�, egyre nagyobb form�ban.

   - El�g nagy? – k�rdezte a fi�t�l, aki m�r kital�lta miben is mesterkedik a le�nyz�.

   - El�g nagy – v�laszolta kuncogva.

   - Akkor figyelj! – �s Bogica eleresztette a felf�jt lufit. A leveg� f�ty�lve s�v�tett ki bel�le. Ett�l a lufi, �sszevissza repdesett, csapongott a leveg�ben. Az �jszakai s�t�ts�gben ez a s�v�t� hang v�rfagyaszt�an hatott. Az ellens�g r�m�lten rohang�lva kiab�lt egym�snak:

- Erre gyertek!

   - Nem! Ink�bb erre!

   - Siessetek m�r!

   - V�rjatok meg! Elejtettem a l�mp�t! Meg kell keresnem.

   - Hagyd a csud�ba!

            Tomi �s Bogica fuldokoltak a visszafojtott nevet�st�l. Hallgatt�k a megzavarodott ellens�g ordib�l�sait, v�g�l hazaindultak. �tv�gtak a h�don, fel a l�pcs�n…

***

            Reggel, mire fel�bredtek, m�r mindenki t�l volt az ev�sen. Az asztalon k�t ter�t�k v�rta �ket. Reggeliz�s ut�n Tomi visszavonult a szob�j�ba. Eg�sz nap csak hever�szett. Esz�be sem jutott, hogy kimenjen j�tszani. Ez a korl�tlan szabads�g m�r egy�ltal�n nem tetszett neki. Egyre csak az, az �rz�s j�rt a fej�ben, amit Bogica szavai �bresztettek benne. Nem tudott szabadulni t�le.

            Valaki halkan kopogott az ajt�n.

   - Nyitva! – ki�ltotta Tomi.

            Azt ajt� r�s�ben Bogica buksija jelent meg.

   - Bej�hetek? – k�rdezte f�lszegen.

   - Te?! M�g sz�p! – ugrott fel az �gyr�l Tomi. – Gyere csak nyugodtan. Neked nem kell enged�ly ahhoz, hogy bej�hess.

            Bogica bel�pett a szob�ba. M�g soha nem j�rt Tomin�l. Sz�tlanul, fej�t lehajtva v�rt. Tomi mozdult meg, az aszathoz l�pett, �s kih�zta a sz�ket.

   - Tess�k, �lj le!

            A kisl�ny kiss� zavartan foglalt helyet.

   - Eddig m�g senki sem volt velem ilyen udvarias, m�g Feri sem.

   - Feri?

   - Igen, �! R�gebben, amikor ideker�lt, ugyan olyan helyzetben volt, mint most te. De nem javult semmit, ez�rt ki�zt�k ebb�l a k�z�ss�gb�l. Ez az oka annak, hogy ilyen f�lt�keny r�d.

            Tomi hallgatta a le�nyka szavait, �s sajn�lni kezdte Ferit. V�g�l feleszm�lt �s megk�rdezte Bogic�t:

- Mi�rt is j�tt�l?

   - Csak azt akartam megk�rdezni, nincs-e valami bajod?

   - Mi�rt lenne? – csod�lkozott a fi�.

   - Mert, hogy ideb�jt�l a szob�ba, ahol nincs senki. Tal�n f�lsz?

   - Nem f�lek! De tudod… az a j�t�k, amit a t�bbiek j�tszanak… sz�val, nekem az nem tetszik. �n nem tudom j� kedvvel v�gig n�zni azt, amikor b�ntanak valakit. Odahaza mindig azt tan�tott�k nekem, hogy senkit sem szabad b�ntani, �s meg kell v�deni, ha m�gis t�rt�ni valami baj.

   - Hiszen tudom �n – mondta a l�ny egyszer�en.

   - Tudod?

   - Mi�rt csod�lkozol? Elfelejtetted ki vagyok �n neked? Keresd meg a folytat�st, �s egy csap�sra megszabadulsz ezekt�l, a kellemetlens�gekt�l, �s v�gre hazamehetsz.

A l�ny fel�llt, a fi�ra n�zett, majd t�vozott. Tomi ott maradt egyed�l a gondolataival. Ism�t �rezte az a kellemes melegs�get, amit Bogica szavai okoztak, amikor tiltott neki, �s ez az �r�m �tj�rta az eg�sz test�t. �gy �rezte, hamarosan megoldja ezt a neh�z feladatot. Meg�ll�s n�lk�l ez dobolt a hal�nt�k�ban.