A bar�ts�g n�gyes fogata

        (Ancs�mnak)

Azt mondtad, verset �rni nem tudsz,

M�gis l�gies k�nnyeds�ggel

Vetetted pap�rra versedet,

S �n ki m�velem a vers�r�st,

Csak �zlelgetem n�ked tett �g�retem.

V�rok egy mozdulatra, egy hangra, egy k�pre,

Mely, ha meg�rinti fant�zi�mat v�gre,

Meg�g�rt versem megsz�lethet,

S sz�vem teljes meleg�vel adhatom n�ked.

�rn�k �n verset, mi igaz s val�,

Mi, h�en t�kr�zi e kapcsolatot,

Mi ki�llja az id� kerek�t,

Bar�ts�gunk z�logak�nt.

Azt hiszem, szeret engem a j� Isten,

Hisz t�le kaptalak titeket,

Kiket tal�n meg sem �rdemlek,

Kik b�natban, �r�mben kitartanak mellettem.

Van n�gy bar�tom, kik igazak hozz�m!

Egy, ki �rtelmemet �lteti,

Egy, ki testi �ps�gem f�lti,

Egy, ki lelkivil�gom gondoz�ja, s

Egy, ki n�is�gem �bren tart�ja.

E n�gyes fogat, e n�gy angyal,

Kik vigy�zz�k h�tk�znapjaimat,

�lljon itt nev�k f�nyesen,

Az id�k v�gezt�ig.

G�briel, Erzsike, Ancsa �s Imre!

Sz�vb�l �r�l�k n�ktek,

B�zom a j� sorsomban,

Hogy m�g l�legzem, s dobban a sz�vem,

Veletek lehetek, s ha r�szorultok,

�n is seg�thetek tin�ktek.